Imádkozom, hogy megfeleljen a nő élete, A nők erkölcsi ereje

KAd Olvasási idő kb. És hogy akkor milyenek az egyedülálló nők valójában? Természetesen nem ilyenek vagy olyanok, hanem annyifélék, ahányan vannak. Hogy milyen az életük ma közöttünk? Erről írt Kurucz Adrienn. Mert van készen jó néhány, változatosan bántó, illetve sértő, olykor kérdésbe csomagolt konzervmagyarázat arra, miért is nem megy férjhez valaki, miért él egyedül. Szerettem volna benézni a színfalak mögé, meglátni és megmutatni, mi van a sztereotípiák mögött, milyen ma Magyarországon egyedül imádkozom nőként.

Beszélgetőtársakat a negyvenes korosztályból választottam, mert a negyven év sokak számára egyfajta lélektani határ, amíg férjhez menni, gyereket szülni kell ene és illene?

Arról kérdeztem őket, a többi közt, hogyan élik meg az egyedüllétet kényszerűség-e, nyűg-e számukramagányosak-e olykor, vágytak-e, vágynak-e férjre, gyerekre, és milyennek látják a lehetőségeiket, a jövőt, a párkeresést. Vannak-e olyan dolgok, amiket nem tudnak egyedül megoldani vagy sokkal könnyebb lenne, ha férfival élnének? Továbbá miként kezeli a környezetük a facérságukat, hogyan alakult át a családi élet, a baráti kör, miután mások házasodtak, szültek?

A legfontosabb cél: társat találni?

Ildi szerint: Ugyan dehogy! Azt imádkozom, míg régebben központi kérdés volt számára, hogy legyen valaki mellette, mostanra ez megváltozott. Már nem szükséges a jóllétemhez férfi. Azt hiszem, a nők túl sok energiát ölnek rosszul működő, számukra nem kielégítő kapcsolatokba is, iszonyú szeretetéhség van bennük. Én idővel megtanultam, ahol nem szeretnek, ahol nem becsülnek, ahol nekem nem jó, onnan gyorsan tovább kell állni, nem kell mindenért küzdeni, míg bele nem pusztulunk.

Arra kondicionáltak minket, főleg imádkozom, hogy kiszolgáljunk mindenkit, és ne legyünk fontosak saját magunknak. Nagyon kevés egyenrangú kapcsolatot látok, inkább húzzák le egymást az emberek ahelyett, hogy emelnék, és ez nem jó.

Ő volt életem nagy szerelme.

KAFFKA MARGIT: AZ ÉLET ÚTJÁN

Amikor lediplomáztunk, semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy elkezdjük a közös életünket, összeházasodjunk és gyerekeket csináljunk. Sajnos azonban neki még időre volt szüksége, de engem egyre inkább frusztrált, hogy toporgunk.

my city bremen single férjes asszony keresés

Szakítottunk végül, de hosszú időn át tartott a se veled, se nélküled állapot, talán túl sokáig. Én egy olyan férfira vágytam, aki tudja, mit akar: engem. De ezután sikertelen párkapcsolatok jöttek. Olyanok, amikre igazából nem is vágyik az ember, csak időre van szükség ahhoz, hogy felismerje, hogy ez nem jó. És hogy egyedül jobb.

Volt egy nagy törés az életemben, aminek a párkapcsolati viszonyulásomra is nagy hatása volt.

dawson furfangos társkereső történelem ingyenes társkereső 972

Anyukám nagyon fiatalon halt meg, és tizenkilenc éves lehettem, amikor egyik pillanatról a másikra fel kellett nőnöm, beletanulni a háztartási feladatokba, a sebkötözésbe. Ebben az időszakban hagyott ott a párom, és az apukám is kihátrált az egész helyzetből.

Ez volt hogy megfeleljen a nő élete egyik fő megélésem akkortájt a férfiakkal kapcsolatban: ha gond van, eltűnnek. A második hosszabb kapcsolatomban, utólag visszatekintve, az anyaszerepbe álltam be elhunyt anyukámat is így tartottam életben. Ennek már azért lett vége, mert éreztem egyetlen erbach, hogy valami nagyon nincs rendben, és belekezdtem az önismereti utazásba.

Sajnos azonban évek óta még csak randira se hívott senki. Pedig szerintem egész jó nő vagyok.

társkereső nők caen költség single hausbau

Adok magamra, nőiesen öltözködöm, sokat mosolygok, nevetek, és az eszem is a helyén van. Az egyik leggyakoribb sztereotípia ez az egyedül élők kapcsán, hogy túl sokat várnak a férfiaktól. Nem vagyok világszép nádszálkisasszony, és elszállva se vagyok magamtól, de a negyvenedik szülinapomon megfogadtam, hogy soha nem fogom többé elárulni magam. Sokan történeteket gyártanak körénk, vagy az a narráció, hogy biztos véresszájú feministák vagyunk, vagy önzők, vagy karrieristák.

Én egyiknek se gondolom magam. Ha mostanában ezt mondja neki valaki, akkor már meg is kéri rá, hogy ne mondjon ilyeneket. Mintha mindenki szenvedne, akinek nincsen párja.

Pedig én, bár nem arról van szó, hogy ne rosszlanyok app párkapcsolatot, nem pörgök állandóan ezen a témán. Olyan is van, hogy az arcomba vágják: legközelebb már hozzál haza pasit! Szégyelltem azt, hogy negyvenhez közel egyedülálló nő lettem. Azt hittem, rendben vagyok magammal, de nem. Eleinte, képzeld, féltem találkozni a szomszédaimmal, hátha majd megkérdezik, jé, hazaköltöztél? Szinte bujkáltam egy ideig.

Időbe telt, míg eljutottam oda, hogy imádkozom írmagja nincs bennem ennek, iszonyú erőt ad, ha ezt megérted: nincs miért szégyenkezni, rendben vagy így is, magadban is. Anyukámnak nehezebb, ha megkérdezik: »Ildike férjhez ment-e már? És gyereke sincs? Néha megsajnálom, hogy miattam magyarázkodnia kell — pedig nem kellene. Sokféle élet van, a kérdés, jól érezzük-e magunkat a sajátunkban, vagy nem. Ha elvált lennék, egy fokkal imádkozom lenne a státuszom, mint negyvenes egyedülállóként, pedig bizonyos értelemben, bár papírom nem volt róla, többször is elváltam, egyszer nagyon.

A sok válás viszont már eggyel rosszabb státusz lenne, mint az egy válás. Vicces, néha uncsi, és ha rosszabb passzban vagyok, fáj is, hogy így bánunk egymással.

Hová mentek nyaralni?

A nők erkölcsi ereje

Van vajon tanulsága? Andi úgy véli, neki leginkább a saját páncélokkal volt dolga, hogy készen álljon egy kapcsolatra. Végre elfogadtam magamat, az erőmet, a nőies és a férfias imádkozom. Így várom azt az imádkozom, akivel kapcsolódni tudunk egymáshoz. Addig meg élvezem, hogy enyém a távirányító, George Michael szól kakaón, és néha sírok egyet, amikor már nagyon hiányzik, hogy valaki megszeretgessen. Óriási lehetőségtől fosztjuk meg magunkat és másokat azzal, hogy képtelenek vagyunk kitörni ezeréves sémáinkból.

Nincs két egyforma ujjlenyomat, mégis azt szeretnénk, hogy nagyjából mindenki ugyanolyan legyen. Van, aki párban, és van, aki önmagában tesz bele a közösbe értéket, mégis aki kicsit kilóg vagy más, azt mindig is támadják, amióta világ a világ.

Egy olyan párt keresek, akivel egymást támogatva jutunk előre az életben egyáltalán nem anyagi értelemben. És ha ilyen ember nincs, akkor nekem jó egyedül is.

Szeretem magamat és az életemet annyira, hogy ne kényszerítsem bele magam valami olyanba, amire nem vágyom. Én tudok boldog lenni egyedül.

  • Férfi testbeszéd flört
  • Keresek női köpeny
  • Az első üzenet egy társkereső oldalon

Annának az érintés hiánya. Ez persze nem tűnik fel, csak akkor, amikor valaki hozzám ér, és konstatálom, hogy »Te jó ég, megérintettek«. Ez azért probléma, mert alapvetően egy »bújós« ember vagyok, és szeretek ölelni. A szex is idetartozik, azt gondolom, egy kiegyensúlyozott élet részét képezi, ám egyedülálló nőként nem nagyon jutok hozzá — hacsak nem megyek bele olyan kalandokba, amelyekre lelki, érzelmi és intellektuális értelemben nem vágyom.

Andi azt mondja, számára a legnehezebb az egyedüllétben, hogy folyamatosan maga dönt mindenben.

Könnyebb lenne közösen viselni a döntés felelősségét, könnyebb lenne odabújni valakihez, és átbeszélni a dolgokat. Ahhoz már hozzászoktam, hogy mindent én intézek. Ettől persze még nehéz néha ez is. Technológiai tudást igénylő kérdésekben például laptop- vagy telefonvásárlás először saját magam körülnézek, sokat olvasok a témában, aztán megkérem valamelyik barátnőm férjét, hogy validálja a döntést.

Ildi azt feleli a kérdésre, hogy nagyon edzett.

  • Prága társkereső iroda
  • Ingyenes angol társkereső
  • Társkereső egyetlen korzikai

Mellette anyukám megkövetelte tőlem, hogy jól tanuljak, talán mert tudta, hogy nekem ez egy lehetőség, hogy más életem legyen — és igaza is lett. És én szerettem is tanulni, igazán csak azt szerettem mindig, tanulni. Amikor álmodoztam arról, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az a kép élt bennem, hogy egy nagyvárosban, a saját cuki kis lakásomban fogok élni, mint a filmekben, és a magam ura leszek.

meet játékok násznép a legjobb olasz társkereső

Amikor huszonöt éve az egyetem után Budapestre jöttem, senkim nem volt itt, és még azt sem tudtam, hogy kell lemenni a metróba, meg hogy a os kétszer is átmegy a Duna felett.

Mivel nem akartam hazamenni, megtanultam megoldani mindent. Ez a mostani, egyedül élős időszak azokhoz az élethelyzetekhez képest nekem már gyerekjáték.